Katamaránnal nyaralunk! /2008/

Katamaránnal nyaralunk! /2008/

Katamaránnal nyaralunk

2008.07.12-26

Két éve béreltünk motorost az Adrián. Azóta is folyamatosan foglalkoztatott a gondolat, hogy egy kicsit nagyobb vitorlással is kipróbálni a tengert, és persze magunat is. 2007 ben, Saphira születése miatt nem mertünk előre tervezni, így akkor elmaradt a nagy hajós nyaralás. Így csak a szokásos apartmanbérlést mertük bevállalni, az 1 hónapos picurral. Igaz, egy kis hajózást sikerült akkor is beiktatni a programba.

Már akkor, a nyaralásból hazatérve elkezdtem nyomozni, hol lehet valami aránylag nagyot bérelni, elfogadható áron. Mint kiderült, még a kedvezményeimmel sem lesz olcsó ez az út, de van még idő gyűjteni rá. Már egy évvel az utazás előtt lefoglaltam a hajót, ami egy Lagoon 380 as katamarán volt.

Egy évet dolgoztunk, tervezgettünk, mire eljött a nagy pillanat.

INDULHATUNK!

A hajóátvétel szombaton délután van, ezért mi már pénteken este elindultunk, hogy szombat reggel már a tengerbe áztathassuk magunkat, amíg át nem vehetjük a hajót, ami otthonunk lesz erre a két hétre.

alt

alt alt

Mivel ezen a hajón négy külön álló hálófülke, és 2 külön vizesblokk található, így a családon kívül, párom testvérét, a barátnőjével, és barátokat is vittünk. Első hétre Gumiszu barátom jött velünk a párjával, a másodikra őket Fapaci barátom váltja a barátnőjével.

alt

alt alt

Első nap sajnálatos módon annyira elhúzódott a hajó átadása /valamit szervizeltek rajta/, hogy emiatt szombat este már nem indultunk el. Konkrét úticélunk nem volt,a kedvencek: Trogir, és Panitula kivételével. A hajó átvételekor szembesültem azzal, hogy a hajó méretei, árbócmagassága miatt, ezzel a hajóval a Pasman átjárót nem használhatjuk, hiszen a magas árbóc nem fér el a híd alatt. Sebaj! Indulunk délnek. A vasárnap kicsit szelesnek indult, és a hullámokat is szemből kaptuk, így többen „gyengélkedtek”, de minden gond nélkül eljutottunk Murterra, ahol az éjszakát terveztük eltölteni.

alt alt

alt alt

Most vezettem katamaránt először. Már az első út elég volt ahhoz, hogy megszeressem.   Sokkal nagyob biztonságérzetet adott, mint az eddigi egytestű hajók, amikhez szerencsém volt.

alt alt

Murteren a szokásos pizzavacsival, és sörözéssel töltöttük az estét.

alt alt

alt

Másnap kitaláltuk, hogy Barbapapával találkozunk Viniscén. Ez egy 80-85km es szakasznak ígérkezett. Szerencsére kisütött a nap, és a kellemetlen szembeszél is enyhült, így már teljesen nyugodt vízen tehettük meg ezt a távot. Ekkor már mindenki belakta a hajót. Természetesen a hűtőt látogattuk a legsűrűbben, így elég gyorsan fogyott a sör, amit betáraztunk az utazás elején.

alt alt

alt

Ahogy haladtunk, sorra hagytuk el a két éve már megismert épületeket, városokat.

Előbb a St Nikola erőd,…

alt alt

majd Primosten.

alt alt

alt

Így hogy kicsit többen voltunk, mire Viniscére értünk, máris lehetett boltba indulni, feltölteni a készleteket. Az első két kocka sörünk bizony már csak emlék maradt addigra.

alt alt

alt

Viniscén találkoztunk Barbapapával, aki az öbölben nyaralt már néhány napja, hogy bevárjon minket. Vinisce aránylag jól védett, horgonyzásra alkalmas öblében töltöttük az estét. Vacsorázni a falucska egyik éttermét szemeltük ki.

alt alt

alt

Mindkét lányom nagyon élvezte az utazást.  Vanda a csajokon lógott, Saphira Marcsin… na de ez így természetes. A picin, már ekkor látszott, hogy hajómániás. Azóta kiderült, még rajtam is túltesz. 😀

alt alt

alt alt

alt

Barbapapával, még az este megbeszéltük, másnap reggel együtt elmegyünk Soltára. Mondta, szeles időt mondanak, de ha időben indulunk, még aránylag nyugodt vízen átérhetünk. Mint kiderült, neki mást jelent a reggel, mint nekünk, akik szeretünk lustálkodni. Mire mi kidugtuk az orrunkat a hajóból, ő már startra készen állt.

alt alt

alt

Így persze a korai indulásról lekéstünk.. feltámadt a szél, mire elindultunk. És persze megint szemből. Pár km megtétele után inkább útirányt változtattunk, Ciovo itt van szemben, ráadásul ettől a széltől védettebb az az öböl, amit már pár éve is kinéztem. Ott töltjük a következő éjszakát.

alt alt

Ezt a távot aránylag gyorsan megtettük. Az öbölben napozás, sörözés, úszkálás volt a program. Sajnos többször erős széllökések zavarták meg az öböl nyugalmát, de mivel a parton lévő betontömbhöz kötöttük a hajót, és a horgonyt is jó messzire kitettük, abban a hiszemben voltunk, hogy minden a legnagyobb rendben van.

alt alt

alt alt

alt

Egészen addig, amíg egy ilyen széllökés az aránylag nagy hajót annyira megrántotta, hogy a betontömböt, amihez kötöttünk, kitéptük a helyéről. Így már nem mertünk itt maradni éjszakára. Ezzel a nagy hajóval egy ilyen széllökés ha váratlanul ér minket, letaroltam volna a környék összes békésen alvó kisebb hajóját.

alt alt

alt alt

Beálltunk hát Trogirba az ACI marinába. Útközben Barbapapával még rádión megbeszéltük, hogy hozunk gyertyát a Tomos motorjához.

alt alt

alt  alt

Trogir persze a szokásos szép arcát mutatta. A megszokott nyüzsgéssel a sétányon, és az óváros sikátoraiban.

alt alt

Nem bántam, hogy bejöttünk, hiszen Trogirban mindig van látnivaló. Szeretem ezt a várost. A várost a tenger felől védő bástyával, az óvárosával, és a piacával együtt.

alt alt

alt

Másnap megszereztük az alkatrészt, és elindultunk Barbapapához az öbölbe, majd onnan Bracsra. Addigra megfordult a szél is, így folyamatos hátszélben tehettük meg ezt az utat. A hullámok hatalmasat toltak a hajón, amikor utolértek minket.  Itt fogta meg a vitorlázás először a társaságot. Élveztük az utat.

alt

Bracson Boboviscébe tartottunk. Ott egy, a szigetbe mélyen benyúló védett öböl található, ahol biztonságosan horgonyozhatunk. A falucska kikötőjében nem volt hely, de kijjebb, az öbölben horgonyt dobtunk, és két kötéllel még a parthoz is rögzítettük a hajót.  Gyönyörű hely volt.

alt alt

alt

Kikötés után elindultunk felfedezni a környéket, és feltölteni a készleteinket, hiszen a sör erősen fogyóeszköznek számított. Bocival megtaláltuk a falucska egyetlen kocsmáját, majd egészen bent, az öböl végén a boltot is. Nem volt túl nagy készlet sörből, így vittük, amit csak találtunk: dobozosat, üvegeset. Másnap délelőttre ígértek nagyobb mennyiséget a nedűből. Elhoztuk, ami volt.. remélve csak kihúzzuk vele másnapig.

alt alt

alt

Kirándulással, horgászással, napozással töltöttük a nap hátralévő részét. Barbapapa közben jelentkezett, enyhült a szél, másnap ők is jönnek utánunk. Ezért, na meg a  hely szépségéért úgy döntöttünk, maradunk még 1 napot.

alt alt

alt

Másnap délelőtt még javában ébredeztünk, amikor egy magyar zászlós vitorlás futott be az öbölbe, és horgonyzott le velünk szemben, az öböl közepén. Néztük, ahogy mosakodnak, átöltöznek, és elkezdték vízre tenni a bocit, hogy mennek a faluba. Ekkor nyílalt belénk a felismerés: a SÖRÜNK! Azonnal ugrottunk be a bociba, és a még készülődő másik legénységet megelőzve hozzájutottunk az előző nap megrendelt italhoz.

alt alt

alt alt

alt alt

alt

Másnap, mivel közelgett a szombat, amikor Petinek és Krisztának haza kellett utaznia, valahová partközelbe kellett jutnunk.  Petiéket Fapaciék váltották, így az autók cseréje is megoldott volt. A búcsúestét Marinában tartottuk, bár mindannyian örültünk volna, ha mindenki marad, és Laciék plusszban jöttek volna, hiszen nagyon jó csapat volt ez így.

alt alt

alt alt

alt alt

alt

A legénység cseréjét Viniscében hajtottuk végre, ahol maradtunk is másnapig.

Rövid haditanács után úgy döntöttünk, a következő úti célunk Solta lesz. Elindulunk, és keresünk egy horgonyzásra alkalmas helyet. Így is lett. Egy öbölben, közvetlenül egy étterem alatt sikerült kikötnünk. Az étterem tulajdonosa kikötőbólyákat helyezett el az öbölben, akik náluk vacsoráztak, ingyen használhatták a bólyákat.  Ezen ne múljék! Az egész csapat jóízűt vacsorázott, a kellemes kilátással rendelkező étteremben.

alt

Innen, mivel vihart jósoltak keddre, valami kiépített kikötőbe szerettünk volna jutni. Rogoznica, a Marina Frappával 30km, így oda indultunk Soltáról.

alt alt

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy a lakatlan öböl, vagy a kiépített kikötő az ami jobban tetszik… mindkettőnek megvan a  maga szépsége. Természetesen a kiépített kikötőből, nem a charterhajósoktól hangos részek, amik elnyerték a tetszésemet, hanem azok a kis kikötők, ahol a halászok, az igazi tengerészek pihennek néhány napot, mielőtt tovább indulnának. Mi a vihar előtt kényelmesen a  Frappába értünk. Este, a móló másik oldalára, egy 70 év körüli norvég házaspár érkezett vitorlásukkal, az akkor már meglehetősen viharos szél elől menekülve. Annyira megható volt, ahogy a két idős ember megköszönte a segítséget, amit nyújtani tudtunk nekik a kikötéskor. Mint utóbb megtudtuk, ők a nyugdíjjas életüket, így kettesben a hajójukon töltik, körbehajózva egész Európát. Kicsit írigykedtem..egyszer… talán… majd mi is.

alt

alt

Másnapra kicsit enyhült a szél. Folytathattuk útunkat, ami innen a Kornati szigetcsoport felé vezetett. Barbapapával közben beszéltünk, ő Kaprijén vészelte át a vihart, és marad is ott, amíg jobban nem enyhül. Kaprije jó közbülső célpont volt nekünk is, így oda indultunk, de úgy gondoltam, előbb tankolnunk kellene. Így nem egyenesen Kaprije felé, hanem közben Sibeniket, a benzinkutat útbaejtve terveztük az utat.

Sibenikben tankoltunk, majd irány Kaprije.

alt alt

alt

Itt elég rossz éjszakánk volt. Mivel a hajón bőven volt horgonylánc, így elég messze tudtunk horgonyt vetni. A szél az öböl partja felé fújt, a parti kövektől kb 5m-rre, nagyjából 2m es vízmélységben stabilan állt a Lagoon. Nem is nekünk volt gondunk az éjjel, hanem a mellettünk horgonyzó olasz katamaránnak, aminek nagyon csúszott a horgonya az erős szélben. A legénység este szépen felöltözött, és ott hagyták a felénk sodródó hajót felügyelet nélkül, és a legnagyobb nyugalommal elmentek vacsorázni. Nagyjából éjfélre értek vissza. Addig mi virrasztottunk helyettük is. Reggelre annyira közel kerültek, hogy már azon viccelődtünk, megcsáklyázzuk, és elfoglaljuk a hajót. Persze emiatt a reggeli indulás sem ment túl könnyen, hiszen a hajójuk pont a mi horgonyunk fölé sodródott. Miután megoldottuk ezt is, indulhattunk tovább, az előző hajós nyaralásból már jól ismert Piskera, Panitula irányába.

alt alt

alt

Már két éve eldöntöttük, hogy ide, amikor csak lehet, elmegyünk. Aránylag erős 35-40 csomós szelünk volt. A hajó ÉLT ebben a szélben. Szinte vágtatott. Rajtunk kívül, talán csak a menetrend szerint közlekedő kompot láttuk. Élveztük a VITORLÁZÁST. Alapvetően inkább motoros-hajósnak tartottam magamat, de itt bizony megérett bennem az-az érzés, hogy ezt meg tudnám szokni.

alt

alt

alt

Úgy éreztük, túl hamar érkeztünk Panitulára. Kikötöttünk, bár még mentünk volna, de a hely..az emlékek kárpótoltak minket. Két éve nagyjából itt jöttek az első jelek, hogy gyermekünk lesz. És most már ő is itt van velünk.

alt

alt alt

alt

Fapacival ekkor is felmásztunk a szemközti hegyre, mint két éve, de most Vanda, nagyobbik törpöm is velünk tartott.

alt

alt alt

alt alt

Másnap, mivel még két napunk volt a hajóbérletből, el keleltt indulnunk Sukosan irányába. Kerülnünk kellett, hiszen a Pasman átjárót nem használhattuk. Megkerüljük az Ugljant északról, és majd valahol útközben biztosan találunk éjszakázásra alkalmas öblöt, kikötőt.

alt alt

Vanda, mint az út részén többször már, az autopilot „segítségével” átvette a vezetést a hajó felett. Lassan megélem, hogy csak utas leszek.  Nem jutok a kormányhoz. Szerencsére a kényesebb szakaszokra visszakaptam az irányítást.

alt alt

alt

Estére egy kis kihalt öbölre találtunk, egy pici halászfalucska mellett.  Az öbölben szinte tükörsima volt a víz. A két méteres vízmélység ellenére a víz hőmérséklete csak 17 fokos volt, így a tengeri pancsolást itt kihagytuk. Még Fapaci sem merészkedett a vízbe, pedig ő nem szívesen hagyja ki az ilyen mókát.

alt

Nem csak ez volt az egyetlen, amit nélkülöznünk kellett. Mire ide értünk, már mindkét gázpalackunk kiürült. Persze eleve félig üresen kaptuk őket a hajóval. Emiatt a meleg vacsorát, és reggel a kávét is nélkülözni kellett. Éjjelre egy szlovén Trawler állt be mellénk az öbölbe. A lányok reggel nyálfojatva figyelték, ahogy a szomszédaink kávézgattak.

alt alt

Hogy ne ingereljük őket sokáig, gyorsan útnak indultunk. Útközben megálltunk egy falunál, és megvettük, az utolsó hajón elfogyasztott vacsoránk, reggelink alapanyagait.

alt

Péntek estére értünk Sukosanba. Másnap reggel leadtuk a hajót, és haza indultunk. Gyönyörű két hetünk volt. A hajóról csak nagyon elfogultan tudok véleményt mondani. Megszerettük. Leginkább hogy katamarán. Hatalmas élettérrel, ahol a gyerekek is biztonságban tölthetik a nyaralást. Én akár az életemet is leélném egy ilyenen. 🙂

Barbapapa még maradt, nagyjából egy hónapot a tengeren. Elhatároztuk, kell nekünk is egy saját hajó, amivel akár hónapokat is vízen lehet tölteni! Ha ez még odébb is van, mire hazaérünk, vár otthon a Fletcherem, amivel ha minden jól megy a felújítás utáni első próbaútját tehetjük meg vasárnap.

alt

Vélemény, hozzászólás?

Tarakona felújítása / Bayliner 2850 Contessa /